Nem hittem, hogy ezt megélem, de a cég ahol dolgozom, kivitt az USA-ba csapatépítő találkozóra…
Közel 11 év közalkalmazotti munkaviszony után egészen hihetetlen volt ez a váltás. Nincs értelme összehasonlítani a magyar közszférát és az amerikai versenyszférát, teljesen más világ és most úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.
Szóval tavaly munkahelyet váltottam és egy amerikai székhelyű cégnél kezdtem el dolgozni szoftvertesztelőként. A fejlesztőcsapat Magyarországon van, mert a cégnek jobban megéri egy európai ország munkavállalóit foglalkoztatni amerikai fizetéshez képest kevesebbért, magyar fizetéshez képest többért. Win-win. Az internet világában a távolság nem okoz gondot. Tavaly a főnök kitalálta, hogy szeretne végre élőben találkozni a fejlesztő csapattal is. Ebből a mókából még kimaradtam, de idén engem is kivittek. Hajnalban jött értünk a reptéri transzfer. Nem repültem még korábban és kicsit tartottam tőle, de eléggé bejött az emelkedős része, aztán hamar meguntam. Főleg mivel a leghosszabb úttal kezdődött egészen Philadelphia-ig. Maimi-ba indultunk tovább technikai probléma miatt egy jókora késéssel, így majdnem lekéstük az utolsó gépet, de egy kis futással megoldódott. Valentint vette fel először a transzfer, neki így több, mint 25 óra volt az út. Mivel Pécsen hideg volt mikor indultunk, mindenki hosszúnadrág + pulóver kombóban jött. Ahogy leszálltunk és kiléptünk a gépből Key West-ben, megcsapott a meleg párás levegő. Taxival mentünk a szállásra, ahol a főnök, Julie és Jordan várt minket. Attila és Dávid még ettek egyet velük, én inkább ledőltem, mert a repülőn nem tudtam aludni. Első reggel körbenéztünk a szálláson, ami a The Marker Waterfront Resort-ban volt.
A hosszú út miatt úgy volt megszervezve, hogy az amerikai kollégák előtt érkezzünk, legyen időnk pihenni és délelőtt még el tudjunk menni delfinnézőbe, meg búvárpipás úszkálásra a korallokhoz.
Mivel a delfinek nem idomítottak voltak, természetes közegükben láthattuk őket. Némelyik annyira közvetlen volt, hogy a hajótól pár centire úszott. Ezután kicsit arrébb hajóztunk és megnéztük a korallokat. A búvárpipás légzés szokatlan és kicsit küzdelmes volt, de a látvány és az élmény kárpótolt. A program végeztével visszatértünk a partra.
Közben szép sorban megérkeztek a többiek is. Este kötetlen program volt, iszogatás, beszélgetés. Vittünk unicumot meg egy kis házi pálinkát, utóbbi nem aratott osztatlan sikert, a kollégák arca beszédes volt 😀 Volt aki csak annyit mondott rá, hogy jet fuel. Mindenesetre elfogyott, ha jól emlékszem.
Másnap délelőtt kezdődött a munka része. Leültünk szépen egy teremben konstruktív beszélgetést folytatni a cégről, a feladatokról, a hatékonyabb működésről, ötletekről.
Ebédszünetre egy közeli étterembe mentünk. Engem hajtott a vérem, úgyhogy amíg vártunk az ételre, tettem egy gyors kört a környéken. A növényvilág és az épületek (is) nagyon mások, mint amihez szokva vagyok. Bejött a hangulat.
Ebéd után folytatódott az eszmecsere, majd miután végeztünk, közös vacsorára indultunk.
Utána egy kis esti városnézésre mentünk, amit viszonylag hamar feladtam, mert utolért a jetlag.
Másnap reggel az erkélyen olyan látvány fogadott, amit azért meg tudnék szokni.
Délelőtt folytatódott a meeting egy partnercégünk munkatársával. Délután városnéző túrára indultunk egy kb olyasmi kis turista vonattal, mint ami Pécsen is van. Fotózás szempontjából nem volt jobb ötletem, mint leghátulra beülni és úgy fényképezni.
Közben tartottunk egy kis pihenőt egy gyors sör/üdítő erejéig. Aztán indultunk tovább.
A baromfi ott afféle szent állat, ebből kifolyólag nem is eszik meg az ottaniakat és szabadon bóklásznak amerre kedvük tartja, akár az úton, az autók között is. Sok helyen a boltokba is simán bemennek, ezt ott természetes. Városnézés után volt egy kis pihenés és következett egy újabb hajóút. Kimentünk az óceánra naplementét nézni.
Elképesztően gyönyörű volt és nagyon jó hangulatban telt. Közben a delfinek is megjelentek, Dávid pont elkapta az egyiket videón.
A hajókázás után vacsorázni mentünk, az időt is pont bemákoltuk, megúsztuk az elázást, mert csak addig szakadt, amíg ettünk.
Később a szállodában szivarfüstös levezetőbeszélgetéssel zártuk az utolsó estét.
Másnap délelőtt összepakoltunk, lőttünk közös csoportképeket, elbúcsúztunk és indultunk a reptérre.
Jó érzés olyan helyen dolgozni, ahol megbecsülik és elismerik a munkám. Kimondottan tetszik, hogy a csapat többi tagja is építő jelleggel áll hozzá a munkához, hogy nem széthúzás van, hanem összetartás és tényleges csapatmunka. Köszönöm ezt a lehetőséget Julienak, Jordannek és különösképp Attilának, aki nélkül most nem lennék itt!