Key West – csapatépítés

Nem hittem, hogy ezt megélem, de a cég ahol dolgozom, kivitt az USA-ba csapatépítő találkozóra…

Közel 11 év közalkalmazotti munkaviszony után egészen hihetetlen volt ez a váltás. Nincs értelme összehasonlítani a magyar közszférát és az amerikai versenyszférát, teljesen más világ és most úgy érzem, hogy jó helyen vagyok.

Szóval tavaly munkahelyet váltottam és egy amerikai székhelyű cégnél kezdtem el dolgozni szoftvertesztelőként. A fejlesztőcsapat Magyarországon van, mert a cégnek jobban megéri egy európai ország munkavállalóit foglalkoztatni amerikai fizetéshez képest kevesebbért, magyar fizetéshez képest többért. Win-win. Az internet világában a távolság nem okoz gondot. Tavaly a főnök kitalálta, hogy szeretne végre élőben találkozni a fejlesztő csapattal is. Ebből a mókából még kimaradtam, de idén engem is kivittek. Hajnalban jött értünk a reptéri transzfer. Nem repültem még korábban és kicsit tartottam tőle, de eléggé bejött az emelkedős része, aztán hamar meguntam. Főleg mivel a leghosszabb úttal kezdődött egészen Philadelphia-ig. Maimi-ba indultunk tovább technikai probléma miatt egy jókora késéssel, így majdnem lekéstük az utolsó gépet, de egy kis futással megoldódott. Valentint vette fel először a transzfer, neki így több, mint 25 óra volt az út. Mivel Pécsen hideg volt mikor indultunk, mindenki hosszúnadrág + pulóver kombóban jött. Ahogy leszálltunk és kiléptünk a gépből Key West-ben, megcsapott a meleg párás levegő. Taxival mentünk a szállásra, ahol a főnök, Julie és Jordan várt minket. Attila és Dávid még ettek egyet velük, én inkább ledőltem, mert a repülőn nem tudtam aludni. Első reggel körbenéztünk a szálláson, ami a The Marker Waterfront Resort-ban volt.

DSC_5028 DSC_5023

DSC_5041 DSC_5040-Pano

A hosszú út miatt úgy volt megszervezve, hogy az amerikai kollégák előtt érkezzünk, legyen időnk pihenni és délelőtt még el tudjunk menni delfinnézőbe, meg búvárpipás úszkálásra a korallokhoz.

DSC_5057 DSC_5075

DSC_5082 DSC_5107

DSC_5110 DSC_5115

Mivel a delfinek nem idomítottak voltak, természetes közegükben láthattuk őket. Némelyik annyira közvetlen volt, hogy a hajótól pár centire úszott. Ezután kicsit arrébb hajóztunk és megnéztük a korallokat. A búvárpipás légzés szokatlan és kicsit küzdelmes volt, de a látvány és az élmény kárpótolt. A program végeztével visszatértünk a partra.

DSC_5131 DSC_5126

Közben szép sorban megérkeztek a többiek is. Este kötetlen program volt, iszogatás, beszélgetés. Vittünk unicumot meg egy kis házi pálinkát, utóbbi nem aratott osztatlan sikert, a kollégák arca beszédes volt 😀 Volt aki csak annyit mondott rá, hogy jet fuel. Mindenesetre elfogyott, ha jól emlékszem.

Másnap délelőtt kezdődött a munka része. Leültünk szépen egy teremben konstruktív beszélgetést folytatni a cégről, a feladatokról, a hatékonyabb működésről, ötletekről.

Ebédszünetre egy közeli étterembe mentünk. Engem hajtott a vérem, úgyhogy amíg vártunk az ételre, tettem egy gyors kört a környéken. A növényvilág és az épületek (is) nagyon mások, mint amihez szokva vagyok. Bejött a hangulat.

DSC_5343 DSC_5348

DSC_5351 DSC_5352

DSC_5353 DSC_5354

DSC_5356 DSC_5358

DSC_5360 DSC_5365

Ebéd után folytatódott az eszmecsere, majd miután végeztünk, közös vacsorára indultunk.

DSC_5406 DSC_5408

 DSC_5421 DSC_5430

Utána egy kis esti városnézésre mentünk, amit viszonylag hamar feladtam, mert utolért a jetlag.

DSC_5447

Másnap reggel az erkélyen olyan látvány fogadott, amit azért meg tudnék szokni.

DSC_5448-HDR

Délelőtt folytatódott a meeting egy partnercégünk munkatársával. Délután városnéző túrára indultunk egy kb olyasmi kis turista vonattal, mint ami Pécsen is van. Fotózás szempontjából nem volt jobb ötletem, mint leghátulra beülni és úgy fényképezni.

DSC_5569 DSC_5573

DSC_5575 DSC_5588

DSC_5597 DSC_5600

DSC_5621 DSC_5626

DSC_5637 DSC_5654

DSC_5662 DSC_5669

DSC_5584

Közben tartottunk egy kis pihenőt egy gyors sör/üdítő erejéig. Aztán indultunk tovább.

DSC_5592 DSC_5595

DSC_5607 DSC_5611

DSC_5620 DSC_5624

A baromfi ott afféle szent állat, ebből kifolyólag nem is eszik meg az ottaniakat és szabadon bóklásznak amerre kedvük tartja, akár az úton, az autók között is. Sok helyen a boltokba is simán bemennek, ezt ott természetes. Városnézés után volt egy kis pihenés és következett egy újabb hajóút. Kimentünk az óceánra naplementét nézni.

DSC_5709 DSC_5756

DSC_5777 DSC_5778

DSC_5780

Elképesztően gyönyörű volt és nagyon jó hangulatban telt. Közben a delfinek is megjelentek, Dávid pont elkapta az egyiket videón.

A hajókázás után vacsorázni mentünk, az időt is pont bemákoltuk, megúsztuk az elázást, mert csak addig szakadt, amíg ettünk.

DSC_5818

Később a szállodában szivarfüstös levezetőbeszélgetéssel zártuk az utolsó estét.

DSC_5834

Másnap délelőtt összepakoltunk, lőttünk közös csoportképeket, elbúcsúztunk és indultunk a reptérre.

Jó érzés olyan helyen dolgozni, ahol megbecsülik és elismerik a munkám. Kimondottan tetszik, hogy a csapat többi tagja is építő jelleggel áll hozzá a munkához, hogy nem széthúzás van, hanem összetartás és tényleges csapatmunka. Köszönöm ezt a lehetőséget Julienak, Jordannek és különösképp Attilának, aki nélkül most nem lennék itt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.