Eseménymentes utunk volt Puerto Vallartából Mexikóvárosba. A reptérről kb 1 óra alatt jutottunk el taxival a szállodába.
Ami feltűnt, hogy a helyiek az indexre úgy tekintenek, mintha luxus lenne használni. Brutális mennyiségű autó volt. Egy mentő próbálta magát átverekedni a dugón, nem sok sikerrel. Nem nagyon iparkodtak, hogy arrébb álljanak, úgyhogy lényegében a dugóval haladt a mentő, hiába használta a megkülönböztető jelzést. Látványosan nagy arányban voltak megtörve az autók, még az újabbak is. Mondjuk az ottani közlekedési kultúrát látva nem is csodálkozom. A piroslámpát úgy veszik, mintha valami ajánlás lenne csak, amin az első 20 másodpercben még simán át lehet menni. Aztán amikor beragadnak a kereszteződés közepén, a másik irányból érkezők hevesen dudálnak. Közlekedési szempontból nem szívesen laknék ennyire zsúfolt helyen, mondjuk amúgy sem, de erről majd később.
A szállodába érve kipakoltunk, pihentünk, aztán este a környéken tettünk egy gyors ismerkedős kört.
Péntekre egy kisbuszos túravezetős útra indultunk. Felvettek a szállásnál és mentünk az első helyszínre, ami egy elég horrorisztikus eseményről nevezetes. Erről bővebben itt van infó:
https://24.hu/tudomany/2018/10/02/meszarlas-verengzes-olimpia-mexiko-1968/
A következő helyen a kaktuszokról tudtunk meg többet, hogy mennyi és milyen felhasználási módja van. Például van olyan része, ami több rétegből áll, ezeket szépen el lehet egymástól választani és lehet rá írni.
Megkóstolhattunk különféle kaktusz alapú italokat. Volt ami kifejezetten tetszett, de volt aminek inkább fura íze volt számomra. Miután megkaptunk minden információt, volt lehetőség az ajándékboltban vásárolni. Rengeteg minden volt, de nem akartam újabb porfogóra költeni, úgyhogy inkább lefotóztam egy részét, majd miután végeztem, megláttam a táblát, ami megtiltja a fotózást a boltban 😀
Plusz pár kép a környéken.
Innen a Teotihuacan romvárosba mentünk, erről bővebben itt írnak:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Teotihuacan
A túravezető itt kb fél óráig mesélt, aztán volt nagyjából másfél óra szabadfoglalkozás.
A vírus miatt a piramisokra nem lehetett felmenni, csak az ott dolgozó munkásoknak.
A túra itteni részével végeztünk, majd mentünk ebédelni.
Innen pedig az utolsó állomás felé vettük az irányt. Ez pedig a Guadalupei bazilika és környéke volt. Bővebb infó itt:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Guadalupei_bazilika
Épp esküvőt tartottak mikor arra jártunk.
A idegenvezetés ezzel végetért. Visszavittek a szállodához. Kis pihenőt tartottunk, aztán elindultunk kicsit mászkálni a városban. Felmentünk egy felhőkarcoló kilátójába. Mivel a rendes fotós állványomat nem akartam cipelni, így csak egy gorillapod volt nálam. Még a beállításokat próbáltam, hogy azzal mit tudok kitartani stabilan, amikor jött a biztonsági őr és közölte, hogy nem lehet fotózni, csak telefonnal. Ettől nem lettem túl vidám, főleg hogy egy képet sikerült lőnöm, abba is belemozdultam.
Egyébként minden irányba megegyezett a látvány olyan szempontból, hogy ameddig a szem ellátott, addig a város fényeit lehetett látni. Azt tudtam, hogy rengetegen laknak itt, de pontos adatot nem tudtam. Jelenleg kb 22 milliót mondanak. Ebbe még belegondolni is durva, hogy egyetlen egy városban közel két és félszer annyian laknak, mint amennyi Magyarország teljes lakossága.
A felhőkarcoló után haladtunk tovább.
Aztán belefutottunk egy táncos utcai fesztiválba.
Pár percig néztük őket, aztán nekiálltunk helyet keresni ahol tudunk vacsorázni. Tavaly a karantén alatt kissé elszoktam a tömegtől, a belvárosban rengetegen voltak.
Hosszas keresgélés után találtunk egy jó helyet, ettünk egy finomat, talán még egy sörre beültünk egy másik helyre, de már nagyon fáradtak voltunk. Úgyhogy inkább rápihentünk a következő napra.
A záró rész is érzekzik nemsokára.