Of wood and water
Üdvözlök minden kedves látogatót!
Hosszú volt az idáig vezető út, de eljött ez a nap is! Először is szeretném megköszönni Lakatos Dávidnak az oldalam megalkotásába fektetett időt és energiát, továbbá minden barátomnak, ismerősömnek, aki az indulás előtt véleményével, építő kritikával és ötlettel hozzájárult a mostani forma eléréséhez!
Az első bejegyzés az Of wood and water című kisfilmhez kiegészítő, ehhez:
Első körben a helyszíneket kellett kitalálni. Ötlet volt bőven, Baranya megyében sok szép hely van. Tisztáztuk a lehetséges helyszíneket és a körülbelüli sorrendet. Az időjárás szerencsére nem volt szempont, mert bármilyen időjárási körülmények belefértek a projekt kereteibe. A necces kérdés a teljesen szabad hétvége összeszervezése volt, de minden összeállt. Végül négy fős csapat jött össze. Ricsi és Gergő a Flyingból. Peti, aki a Woods kisfilm hatására kezdett el gyakrabban a természetbe járni és én. A dolog szépsége, hogy bár rengeteg időt és energiát fektettünk ebbe a projektbe, mégis inkább kikapcsolódás volt, számomra legalábbis mindenképpen. Idén sajnos sokkal kevesebbet kirándultam, mint amennyit szerettem volna. Ricsivel azt beszéltük, hogy a sok munka és a folyamatos pörgésből ki kell egy kicsit szabadulni, szünetet kell tartani. Ez a projekt erről szólt részben, másrészt arról, hogy olyat alkossunk, amiben benne van a látásmódunk. Hogy kikapcsolódásként szabadon engedjük magunkat, a lehetőségekhez mérten az ötleteinket. Rengeteget tanultunk ezen a hétvégén és a következő hetekben, amikor feldolgoztuk az anyagokat.
Október 15-én kora reggel összegyűltünk és útnak indultunk. Első úti célunk a Herman Ottó tó volt. Miután letettük a kocsit, összeraktuk a felszerelést:
Kellemes időt fogtunk ki. Itt kezdtük a „munkát”:
A tó partján haladtunk, készültek az anyagok. Elmentünk egészen a Herman Ottó tó Kovácsszénája felőli végéig:
Innen átmentünk a kovácsszénájai tóhoz, itt volt egy kis különfeladat. Mivel a Flying Pestről jött, így nekik csak a hétvége játszott. Én viszont már hét közben is kimentem és készítettem pár time lapse-nek valót. Eközben történt egy sajnálatos incidens. Kováncsszénájánál a tó fölött van egy kis híd. Ezen a hídon akartam lőni egy sorozatot kicsit nagyobb látószöggel. A híd viszont belátszott a képbe. Ezért arra gondoltam, hogy az állvány egyik lábát kilógatom a hídról. Ahhoz, hogy ezt az állvány és a gép beejtésének megkockáztatása nélkül tudjam megtenni, le kellett súlyoznom a másik két lábat. Ehhez a fotós hátizsákot akartam használni. Előtte éjszakás voltam, nem túl friss, úgyhogy elfelejtettem, hogy a táskát nem zipzáraztam vissza. Mikor megfogtam a táskát és felemeltem volna, kiesett a fix 50-es objektív. Láttam ahogy gurul a híd széle felé és pár gondolat futott át az agyamon. Ha hirtelen rámozdulok, akkor kockáztatom, hogy esetleg a gépet az állvánnyal együtt belököm a vízbe. A táskából mi tud még kiesni, ami még drágább, mint az 50-es? Mire a végére értem, a nikon 50mm 1.8g obi elhagyta a hidat, a vizet elérve pedig befejezte a velem való közös munkát. Ilyen „szörnyűséget” még nem éltem át. Borzalmas volt látni, ahogy beesett a vízbe. Szerintem percekig nem is nagyon tudtam mit reagálni. A levegő és a víz is hideg volt, a víz mélysége ismeretlen, a kihalászáshoz megfelelő eszköz nem volt nálam. Plusz már akkor arra gondoltam, hogy ennek az obinak annyi, biztos befolyt a víz mindenhová és gazdaságosan nem lehet megjavíttatni. Az első sokk után nem nagyon volt mit tenni, folytattam a fotózást. Miután elmeséltem Ricsinek, az az ötlet merült fel, hogy amikor megyünk forgatni, akkor viszünk egy szákot, hátha azzal sikerül kiszedni. Ez a baleset a forgatás előtt történt, szerdán délelőtt. Szóval a feladat adott volt. A Pityutól kölcsön kapott szákkal először én próbálkoztam, hiába. Aztán, hogy haladjunk is, Peti átvette a szákot, én a projektre tudtam figyelni. Egyszer csak Peti jelzett, hogy szerinte meg van. Így is volt. Sikerült kihalászni, ebben az állapotban…
Szóval meglett. A víz természetesen belefolyt és sikerült majdnem visszaejteni… A Nikon magyarországi képviseletének írtam, bár nem sok reményt fűztem hozzá. A válaszukban ők is arra jutottak, hogy költséghatékonyan nem lehetne megjavíttatni. Úgyhogy most a polcon pihen és arra vár, hogy szétszedjem. Mivel objektívet még nem szedtem szét és kíváncsi vagyok, jobb híján erre a sorsra fog jutni szegény. Ahogy azt sejteni lehet egy ilyen balfaszkodás után, a srácok ezzel szívták a vérem egész hétvégén az Obi nincs Kenobitól az 50-50% esély van rá, hogy meglegyen-ig. Nem kíméltek, ilyen ez a popszakma. A mellékvágány után és közben is folytatódott a forgatás:
Miután végeztünk itt. Egy pihenővel egybekötött aksitöltés után lementünk Mánfára. Onnan gyalogoltunk fel a Melegmányi völgybe. A mésztufalépcsőket néztük ki előre, de sajnos alig volt víz, így nem volt annyira látványos, mint szerettük volna. Azért megoldottuk. Így is bőven voltak szép helyek út közben:
Itt aznap nem túl sok képet lőttem. Idő közben realizáltuk, hogy hiába igyekeztünk elég időt hagyni mindenre, így is kevés lett. A Drávát úgy ahogy van, átraktuk egy másik hétvégére. Miután az első helyszínen végeztünk, átmentünk Óbányára. A kocsiból kiszállva, a felszerelés előpakolása közben vettük észre, hogy hiányzik a gimbal. Sikerült ott hagyni a másik helyen. Kis tanakodás utána Gergő elindult vissza kocsival, mi pedig hárman indultunk tovább, hogy a forgatás ne álljon le. A gimbal is meglett szerencsére. Az eset nagy tanulsága, hogyha így megyünk többünk felszerelésével és váltva visszük a dolgokat, akkor jobban oda kell figyelni.
Óbánya hálás helyszín, megérte odamenni. Jó körülmények is voltak. Úgyhogy jó anyagokat tudtunk felvenni. A kis incidenssel együtt is jól sikerült a vasárnap is:
Két héttel később következett a folytatás. Ekkor Gergő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni, úgyhogy Ricsivel és Petivel hárman vágtunk neki a Drávának. Itt a lehetőségek tárháza várt ránk, az idő volt a szűk keresztmetszet. Az egyik konklúzió az volt, hogy Óbányán, a Melegmányi völgyben is 1 napot simán el lehet tölteni, de akár 2-3-at is úgy, hogy legyen bőven idő körbejárni egy témát. Ne kelljen kapkodni. A magam részéről el tudom képzelni, hogy legyen harmadik rész, amire még több időt szánnánk és a felszerelés további fejlődésével még jobb minőséget lehet elérni. De ezt majd meglátjuk. Tehát a Dráva. Voltunk már itt korábban egyszer Ricsivel meg egy kisebb társasággal. Én már előtte jártam itt és az a kirándulás a korábbi élmények miatt inspirálódott. Eredetileg Gyurka pajtásom mutatta a Dráva egyik holtágát és a szűk környezetét. De még így is csak egy kis szeletét ismertem a területnek. Peti sokkal jobban ismeri, úgyhogy rá hagyatkoztunk. Nem kellett csalódni, elképesztően szép helyekre vitt minket.
Voltunk kint a Dráva mellett több helyen:
Voltunk annál a holtágnál, ahová már többször kirándultam. Itt meg is álltunk kicsit pihenni. Ami engem itt kicsit zavart, hogy mintha irtottak volna a környéken és kevesebb fa lett volna. Ettől függetlenül még mindig szép volt a maga nemében:
Nekem aznap ez a hely tetszett a legjobban. Egyrészt volt egy hangulata. Másrészt két élőlény is viszonylag közel volt hozzánk. Az egyik egy nagy szarvas volt. Ricsivel ketten láttuk, ahogy tőlünk talán 30 méterre beugrik a vízzel borított területre, átkel és eltűnik az erdőben. Talán 3 másodpercig ha láttuk, próbáltam lefotózni, de nagyjából esélytelen volt a dolog. Minden esetre szép jelenet volt, szóba került, hogy visszamegyünk valamikor, esetleg ott alvósan még inkább kikapcsolódás jelleggel. Bízom benne, hogy sikerül majd ezt összehozni. Szóval ez volt az egyik, a másik pedig a jégmadár. Élőben még nem láttam és túl közel kerülni most sem sikerült hozzá. A tükörobival sikerült pár képet lőni róla, de inkább csak dokumentálásként, közben Ricsi is pont repült a drónnal:
Összegezve. Két hétvége alatt 3 nap túra, rengeteg élmény, kikapcsolódás, iszonyatos mennyiségű anyaggal gazdagodtunk. Rengeteg hasznos tapasztaltot gyűjtöttünk. Egy élmény volt! Köszi srácok!
A hétvégéken kívül én még elmászkáltam több helyre, meg a forgatások bizonyos helyszíneire is visszatértem még. Ez a plusz kiegészítése részemről az egész projektnek és hozzá kapcsolódó kirándulásoknak, még pár kép formájában
