Mexico 3. rész

Az utolsó teljes napra egy hop on – hop off megoldásra esett a választásunk.

A jegyeket előre megvettük. Megnéztük mikor jön a hotelhez legközelebbi megállóba a busz. Felszálltunk, kaptunk egy karszalagot és már indultunk is.

1323 1324

1325 1334

Kicsit fura látvány volt, hogy a belvárosban sátraznak, ránézésre életvitelszerűen ott élnek.

1332

1336 1337

1340 1342

1343 1345

1346 1348

1355 1358

1362 1369

1374 1376

1379 1384

1385 1387

1389 1391

1392 1394

1395 1406

Pár km után ez egy szimpatikus helynek tűnt, úgyhogy leszálltunk és gyalog folytattuk utunkat.

1429 1425

1419 1410

Egy menyasszonyt kísértek kreatív fotózásra/videózásra, aki nem a nekem megszokott színű ruhában vonult.

1432 1433

Egy hosszú piaci rész mellett a többiek megvették a szuveníreket meg az ajándékokat, amiket akartak a rokonoknak. Itt volt egy kreatívan berendezett oltás reklám.

1440

Amíg a többiek vásárolgattak, addig én inkább fotóztam a környéket.

1439 1442

1445 1448

1456 1458

1461 1464

1468 1476

1477 1479

1480 1482

1483 1485

1486 1491

1492 1494

1508 1509

Miután megvették amit akartak, bementünk egy parkba

1514 1515

1516 1518

1520 1539

1548

Rengeteg árus volt, akik folyamatosan kiabáltak, itt még vettek a srácok pár birkózó maszkot, körülnéztünk, aztán mentünk ebédelni. Utána megkerestük a kövekező buszmegállót, felszálltunk a buszra és indultunk vissza a hotel felé. Menetközben lőttem még pár fotót.

1550 1551

1555 1561

1562 1569

1573 1577

1589 1590

1594

Ezzel a tervezett programok végére értünk. Megültük az utolsó ottani vacsoránkat. Reggel összepakoltunk, kicsekkoltunk 10-kor ha jól emlékszem. A repülőtérre időben akartunk odaérni, talán 1 vagy 2 körül indultunk oda, a köztes időben pedig laptopról dolgoztunk kicsit. A becsekkolás sikeres volt, felszálltunk Mexikóvárosból. Ha jól emlékszem ezen az úton volt viszonylag kevés utas a gépen, úgyhogy az eredeti ülésünket elhagyva egész sorokat foglaltunk el, hogy kényelmesebben tudjunk pihenni. Amszterdamban volt ismét az átszállás, kb 5 órát kellett várnunk, így itt is dolgoztunk egy kört. Végül megérkeztünk Pestre, hamar megtaláltuk a transzferes embert. Én itt már nagyon fáradt voltam, kicsit szenvedős volt az utolsó 200 km Pécsre. Azt hiszem hajnal 4 körül jutottam végül haza.

A tapasztalatokról. Puerto Vallartán egyértelműen egy high end helyünk volt, igazi nyaralási hangulattal. Az ételek/italok nagyon finomak voltak, leszámítva 1-2 rossz választást, pl a csípős koktélt 😀 Az ottani dolgozók végtelenül kedvesek és segítőkészek voltak, az angol is ment nekik.

Mexikóvárosban kicsit más volt a helyzet, ott találkoztunk inkább Mexikó igazi, hétköznapi arcával. Amit eddig is tudtam, hogy a nagyvárosokat nem preferálom. Túl sok az ember, túl nagy a forgalom. Nekem már Pest is sok, hiába van több lehetőség. Mexikóváros pedig ugye sokkal nagyobb. Én nem vágyom ennyire sok ember közé. A szagok nem tetszettek. Hiába voltunk a belvárosban. Az utcán többségében erős csatornaszagot lehetett érezni, ami a kukorica alapú ételeik szagával keveredve nem alkotott kellemes elegyet. Biztos meg lehet szokni, én nem szeretném.

Amin kicsit meglepődtem, hogy az angolt mennyire nem beszélik, még az olyan éttermekben sem, ami a googleön jó értékeléssel szerepel. Az esetek nagyobb részében tapasztaltuk, hogy az angol még alapszinten sem megy, talán egy-egy szó. Volt ahol szó szerint kézzel-lábbal kellett elmutogatni, hogy mit szeretnénk. Mondjuk működött így is, csak lassabban. Nem tudom miért, én azt gondoltam, hogy egy ekkora világváros belvárosában azért az angollal nincs ilyen gond, legalább alapszinten.

Az ételeik érdekesek, nyilván eltérnek az általunk megszokottaktól. Alapvetően finomakat ettünk. A végére lett kicsit sok a helyi fogásokból. Ezért a repülés előtt a biztonság kedvéért mekis kaját ettünk.

Összességében mindkét részét élveztem. Jól esett kiszakadni kicsit a hétköznapokból, tényleges pihenéssel tölteni az időt. Egy másik kultúrával – még ha felszínesen is – megismerkedni, szép helyeket megnézni. Az pedig különösen jó érzés, amikor elismerik az ember munkáját, főleg ha ez egy ilyen utazás formájában manifesztálódik.

Külön köszönet a szervezésért, meg hogy egyáltalán gondolnak ilyenre!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük