A Kőlyuknál található sziklákról láttam egy képet a neten egy olyan vízesésről, ami egyébként nem szokott ott lenni, csak a hóolvadással keletkezett plusz vízmennyiség miatt volt ott rövid ideig. Mivel erről lemaradtam, a következő nagyobb eső alkalmával döntöttem el, hogy odamegyek, hátha megint lesz majd annyi víz, hogy jól nézzen ki..

Nem szeretek esőben fotózni, de sajnos máshogy ez nem volt kivitelezhető. A vasárnapi családi ebéd utáni esőben született az elhatározás, hogy most kell menni. Azon töprengtem, hogy elég-e a bakancs, vagy húzzam fel inkább a melles csizmát. Úgy voltam vele, hogy az utóbbival szabadabb leszek, nem kell annyira figyelni a pocsolyákra meg a sárra. Ekkor még nem tudtam mi vár rám  A Kőlyuki Betérő étteremnél leraktam a kocsit, felhúztam a melles csizmit és ekkor jöttem rá, hogy mekkora ostoba állat vagyok. Sikeresen otthon hagytam az állványt. Ami egyrészt a kevés fény miatt volt indokolt, másrészt ami ennél sokkal fontosabb, hogy hosszú záridővel akartam fotózni, hogy a sziklákon hömpölygő víz szépen elmosódjon. Ezt pedig állvány nélkül nem olyan egyszerű kivitelezni. Mivel ekkor még hamar lement a nap, el kellett dönteni, hogy hazamegyek az állványért és sokkal kevesebb időm lesz, vagy állvány helyett tereptárgyakat használok a gép stabilan tartására, esetleg simán kézből fotózom. Idő hiányában az utóbbi mellett döntöttem. Elindultam és az első pár száz méter után kiderült, hogyha bakancsban megyek, akkor nem is tudtam volna túljutni az elején sem. Ezért: