Üdvözlök minden kedves látogatót!
Hosszú volt az idáig vezető út, de eljött ez a nap is! Először is szeretném megköszönni Lakatos Dávidnak az oldalam megalkotásába fektetett időt és energiát, továbbá minden barátomnak, ismerősömnek, aki az indulás előtt véleményével, építő kritikával és ötlettel hozzájárult a mostani forma eléréséhez!
Az első bejegyzés az Of wood and water című kisfilmhez kiegészítő, ehhez:
A Flyingeyes (flyingeyes.hu) csapatával együttműködve készült. Folytatása a Woods című kisfilmnek, amit a Flying tavaly csak drónnal készített. Hónapokkal ezelőtt, egy Ricsivel folytatott beszélgetés során került szóba, hogy kellene egy Woods 2 kisfilmet forgatni. Elkezdődött az ötletelés. Mivel a drónozás mellett most már kézikamera, stabilizátor és slider is rendelkezésükre áll, új lehetőségek nyíltak meg. Az én részemről elsősorban time lapse-ekkel és fényképekkel egészült ki a projekt.
Első körben a helyszíneket kellett kitalálni. Ötlet volt bőven, Baranya megyében sok szép hely van. Tisztáztuk a lehetséges helyszíneket és a körülbelüli sorrendet. Az időjárás szerencsére nem volt szempont, mert bármilyen időjárási körülmények belefértek a projekt kereteibe. A necces kérdés a teljesen szabad hétvége összeszervezése volt, de minden összeállt. Végül négy fős csapat jött össze. Ricsi és Gergő a Flyingból. Peti, aki a Woods kisfilm hatására kezdett el gyakrabban a természetbe járni és én. A dolog szépsége, hogy bár rengeteg időt és energiát fektettünk ebbe a projektbe, mégis inkább kikapcsolódás volt, számomra legalábbis mindenképpen. Idén sajnos sokkal kevesebbet kirándultam, mint amennyit szerettem volna. Ricsivel azt beszéltük, hogy a sok munka és a folyamatos pörgésből ki kell egy kicsit szabadulni, szünetet kell tartani. Ez a projekt erről szólt részben, másrészt arról, hogy olyat alkossunk, amiben benne van a látásmódunk. Hogy kikapcsolódásként szabadon engedjük magunkat, a lehetőségekhez mérten az ötleteinket. Rengeteget tanultunk ezen a hétvégén és a következő hetekben, amikor feldolgoztuk az anyagokat.
Október 15-én kora reggel összegyűltünk és útnak indultunk. Első úti célunk a Herman Ottó tó volt. Miután letettük a kocsit, összeraktuk a felszerelést:
Kellemes időt fogtunk ki. Itt kezdtük a “munkát”:
Peti volt a hangulatfelelős, jó munkát végzett 😀 A tó partján haladtunk, készültek az anyagok. Elmentünk egészen a Herman Ottó tó Kovácsszénája felőli végéig:
Innen átmentünk a kovácsszénájai tóhoz, itt volt egy kis különfeladat. Mivel a Flying Pestről jött, így nekik csak a hétvége játszott. Én viszont már hét közben is kimentem és készítettem pár time lapse-nek valót. Eközben történt egy sajnálatos incidens. Kováncsszénájánál a tó fölött van egy kis híd. Ezen a hídon akartam lőni egy sorozatot kicsit nagyobb látószöggel. A híd viszont belátszott a képbe. Ezért arra gondoltam, hogy az állvány egyik lábát kilógatom a hídról. Ahhoz, hogy ezt az állvány és a gép beejtésének megkockáztatása nélkül tudjam megtenni, le kellett súlyoznom a másik két lábat. Ehhez a fotós hátizsákot akartam használni. Előtte éjszakás voltam, nem túl friss, úgyhogy elfelejtettem, hogy a táskát nem zipzáraztam vissza. Mikor megfogtam a táskát és felemeltem volna, kiesett a fix 50-es objektív. Láttam ahogy gurul a híd széle felé és pár gondolat futott át az agyamon. Ha hirtelen rámozdulok, akkor kockáztatom, hogy esetleg a gépet az állvánnyal együtt belököm a vízbe. A táskából mi tud még kiesni, ami még drágább, mint az 50-es? Mire a végére értem, a nikon 50mm 1.8g obi elhagyta a hidat, a vizet elérve pedig befejezte a velem való közös munkát. Ilyen “szörnyűséget” még nem éltem át. Borzalmas volt látni, ahogy beesett a vízbe. Szerintem percekig nem is nagyon tudtam mit reagálni. A levegő és a víz is hideg volt, a víz mélysége ismeretlen, a kihalászáshoz megfelelő eszköz nem volt nálam. Plusz már akkor arra gondoltam, hogy ennek az obinak annyi, biztos befolyt a víz mindenhová és gazdaságosan nem lehet megjavíttatni. Az első sokk után nem nagyon volt mit tenni, folytattam a fotózást. Miután elmeséltem Ricsinek, az az ötlet merült fel, hogy amikor megyünk forgatni, akkor viszünk egy szákot, hátha azzal sikerül kiszedni. Ez a baleset a forgatás előtt történt, szerdán délelőtt. Szóval a feladat adott volt. A Pityutól kölcsön kapott szákkal először én próbálkoztam, hiába. Aztán, hogy haladjunk is, Peti átvette a szákot, én a projektre tudtam figyelni. Egyszer csak Peti jelzett, hogy szerinte meg van. Így is volt. Sikerült kihalászni, ebben az állapotban..:
Szóval meglett. A víz természetesen belefolyt és sikerült majdnem visszaejteni.. A Nikon magyarországi képviseletének írtam, bár nem sok reményt fűztem hozzá. A válaszukban ők is arra jutottak, hogy költséghatékonyan nem lehetne megjavíttatni. Úgyhogy most a polcon pihen és arra vár, hogy szétszedjem. Mivel objektívet még nem szedtem szét és kíváncsi vagyok, jobb híján erre a sorsra fog jutni szegény. Ahogy azt sejteni lehet egy ilyen balfaszkodás után, a srácok ezzel szívták a vérem egész hétvégén az Obi nincs Kenobitól az 50-50% esély van rá, hogy meglegyen-ig. Nem kíméltek, ilyen ez a popszakma. A mellékvágány után és közben is folytatódott a forgatás:
Miután végeztünk itt. Egy pihenővel egybekötött aksitöltés után lementünk Mánfára. Onnan gyalogoltunk fel a Melegmányi völgybe. A mésztufalépcsőket néztük ki előre, de sajnos alig volt víz, így nem volt annyira látványos, mint szerettük volna. Azért megoldottuk. Így is bőven voltak szép helyek út közben:
Ennyi volt szombatra. Szépen elment az idő, de nagyon jól telt. Vasárnap szintén egy szép völgyes vízeséses helyre mentünk.
Itt aznap nem túl sok képet lőttem. Idő közben realizáltuk, hogy hiába igyekeztünk elég időt hagyni mindenre, így is kevés lett. A Drávát úgy ahogy van, átraktuk egy másik hétvégére. Miután az első helyszínen végeztünk, átmentünk Óbányára. A kocsiból kiszállva, a felszerelés előpakolása közben vettük észre, hogy hiányzik a gimbal. Sikerült ott hagyni a másik helyen. Kis tanakodás utána Gergő elindult vissza kocsival, mi pedig hárman indultunk tovább, hogy a forgatás ne álljon le. A gimbal is meglett szerencsére. Az eset nagy tanulsága, hogyha így megyünk többünk felszerelésével és váltva visszük a dolgokat, akkor jobban oda kell figyelni.
Óbánya hálás helyszín, megérte odamenni. Jó körülmények is voltak. Úgyhogy jó anyagokat tudtunk felvenni. A kis incidenssel együtt is jól sikerült a vasárnap is:
Két héttel később következett a folytatás. Ekkor Gergő egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott velünk jönni, úgyhogy Ricsivel és Petivel hárman vágtunk neki a Drávának. Itt a lehetőségek tárháza várt ránk, az idő volt a szűk keresztmetszet. Az egyik konklúzió az volt, hogy Óbányán, a Melegmányi völgyben is 1 napot simán el lehet tölteni, de akár 2-3-at is úgy, hogy legyen bőven idő körbejárni egy témát. Ne kelljen kapkodni. A magam részéről el tudom képzelni, hogy legyen harmadik rész, amire még több időt szánnánk és a felszerelés további fejlődésével még jobb minőséget lehet elérni. De ezt majd meglátjuk. Tehát a Dráva. Voltunk már itt korábban egyszer Ricsivel meg egy kisebb társasággal. Én már előtte jártam itt és az a kirándulás a korábbi élmények miatt inspirálódott. Eredetileg Gyurka pajtásom mutatta a Dráva egyik holtágát és a szűk környezetét. De még így is csak egy kis szeletét ismertem a területnek. Peti sokkal jobban ismeri, úgyhogy rá hagyatkoztunk. Nem kellett csalódni, elképesztően szép helyekre vitt minket.
Voltunk kint a Dráva mellett több helyen:
Voltunk annál a holtágnál, ahová már többször kirándultam. Itt meg is álltunk kicsit pihenni. Ami engem itt kicsit zavart, hogy mintha irtottak volna a környéken és kevesebb fa lett volna. Ettől függetlenül még mindig szép volt a maga nemében:
Innen aztán mentünk tovább egy ilyen belvizes-holtágas helyre, amihez kb annyi volt az instrukció, hogy “itt valahol be kell menni egy ösvényen” 😀 Mindenesetre megtaláltuk:
Nekem aznap ez a hely tetszett a legjobban. Egyrészt volt egy hangulata. Másrészt két élőlény is viszonylag közel volt hozzánk. Az egyik egy nagy szarvas volt. Ricsivel ketten láttuk, ahogy tőlünk talán 30 méterre beugrik a vízzel borított területre, átkel és eltűnik az erdőben. Talán 3 másodpercig ha láttuk, próbáltam lefotózni, de nagyjából esélytelen volt a dolog. Minden esetre szép jelenet volt, szóba került, hogy visszamegyünk valamikor, esetleg ott alvósan még inkább kikapcsolódás jelleggel. Bízom benne, hogy sikerül majd ezt összehozni. Szóval ez volt az egyik, a másik pedig a jégmadár. Élőben még nem láttam és túl közel kerülni most sem sikerült hozzá. A tükörobival sikerült pár képet lőni róla, de inkább csak dokumentálásként, közben Ricsi is pont repült a drónnal:
Összegezve. Két hétvége alatt 3 nap túra, rengeteg élmény, kikapcsolódás, iszonyatos mennyiségű anyaggal gazdagodtunk. Rengeteg hasznos tapasztaltot gyűjtöttünk. Egy élmény volt! Köszi srácok!
A hétvégéken kívül én még elmászkáltam több helyre, meg a forgatások bizonyos helyszíneire is visszatértem még. Ez a plusz kiegészítése részemről az egész projektnek és hozzá kapcsolódó kirándulásoknak, még pár kép formájában:
További képeim az mdenes.hu-n