Tavaszi eső, özönvíz

A Kőlyuknál található sziklákról láttam egy képet a neten egy olyan vízesésről, ami egyébként nem szokott ott lenni, csak a hóolvadással keletkezett plusz vízmennyiség miatt volt ott rövid ideig. Mivel erről lemaradtam, a következő nagyobb eső alkalmával döntöttem el, hogy odamegyek, hátha megint lesz majd annyi víz, hogy jól nézzen ki..

Nem szeretek esőben fotózni, de sajnos máshogy ez nem volt kivitelezhető. A vasárnapi családi ebéd utáni esőben született az elhatározás, hogy most kell menni. Azon töprengtem, hogy elég-e a bakancs, vagy húzzam fel inkább a melles csizmát. Úgy voltam vele, hogy az utóbbival szabadabb leszek, nem kell annyira figyelni a pocsolyákra meg a sárra. Ekkor még nem tudtam mi vár rám 😀 A Kőlyuki Betérő étteremnél leraktam a kocsit, felhúztam a melles csizmit és ekkor jöttem rá, hogy mekkora ostoba állat vagyok. Sikeresen otthon hagytam az állványt. Ami egyrészt a kevés fény miatt volt indokolt, másrészt ami ennél sokkal fontosabb, hogy hosszú záridővel akartam fotózni, hogy a sziklákon hömpölygő víz szépen elmosódjon. Ezt pedig állvány nélkül nem olyan egyszerű kivitelezni. Mivel ekkor még hamar lement a nap, el kellett dönteni, hogy hazamegyek az állványért és sokkal kevesebb időm lesz, vagy állvány helyett tereptárgyakat használok a gép stabilan tartására, esetleg simán kézből fotózom. Idő hiányában az utóbbi mellett döntöttem. Elindultam és az első pár száz méter után kiderült, hogyha bakancsban megyek, akkor nem is tudtam volna túljutni az elején sem. Ezért:

DSC_7232

A túra egy kerítés melletti sétával kezdődik földúton. Aki nem látja a földutat ne csodálkozzon, ott van valahol a víz alatt, ami bokától térdig érő mélységű volt. A melles csizmának köszönhetően tudtam egyáltalán elkezdeni a túrát. Ekkor még teljesen nyugodt voltam, mert így nézett ki a helyzet:

DSC_7234

Aztán ahogy elértem a kerítés végéhez, jött a kellemetlen meglepetés. Annyi víz folyt le a magasabb részekről, hogy a kis patak helyett ez a völgyes rész nagy része vízzel volt borítva. Változó mélységben. Kőlyuk előtt volt egy másik hely, amit meg akartam nézni és ehhez át kellett kelni ezen kiöntött patakos részen. Na ez nagyon hülye ötlet volt. Igyekeztem óvatosan lépkedni, főleg mikor komolyabban elkezdett mélyülni és már a kabátom alját nyaldosták a hullámok. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott állok szakadó esőben melles csizmiben a derékig érő vízben és egy 3-4 centi vastag ágba kapaszkodok. A víz sodrása erős volt, nem láttam hova lépek, úgyhogy inkább visszafordultam és kerestem a vízben egy másik, járható részt, ami nem olyan mély. Sikeresen átkeltem, megnéztem amit akartam, majd folytattam az utam kőlyukhoz.

DSC_7231

Az út további részében is a víz területfoglalása és a mindent elsöprő ereje volt jellemző.

DSC_7221 DSC_7205

DSC_7224 DSC_7199

DSC_7203 DSC_7201

DSC_7225

 

 

 

 

 

 

Kicsit szomorú látvány volt így sétálni az erdőben, az időjárás elég komoly pusztítást végzett.

DSC_7202

Végül elértem a túrám eredeti céljához, kőlyukhoz. Állvány nélkül jobb híján a gépet egy fának támasztva, kőre letámasztva és kézből próbálkoztam fotózni. Ez esőben, vizes talajon a domboldalon nem volt egyszerű. Nem is sikerült olyan képet összehozni, mint amit szerettem volna, úgyhogy maradt a dokumentálás jelleg.

DSC_7227 DSC_7197

Innen még visz tovább az út, a nagy mésztufa lépcsőkig el lehet menni, meg előtte is van még szép része a völgynek. Gondoltam az időbe még belefér, vizesebb már nem leszek, úgyhogy mentem tovább.

DSC_7214 DSC_7210

Állvány nélkül továbbra is elég korlátozottan tudtam fotózni, de itt már elengedtem ezt a dolgot. A nagy mésztufa lépcső sem hozott már annyira lázba. Sétáltam egy jót, láttam és testközelből átéltem egy patak korrekt áradását. A saját hülyeségemnek köszönhetően kicsit para is volt, főleg így fotós cuccal. De a kaland miatt megérte. Ti azért ha lehet, ne legyetek ennyire hülyék!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük