Vihar, villámok

Már hetek óta akartam villámot fotózni, de amikor jöttek a villámok vagy éjszakás voltam, vagy már belebonyolódtam egy sörözésbe és nem ülhettem kocsiba. Tegnap este viszont adottak voltak a feltételek..

Xboxozás közben láttuk Lalival, hogy folyamatosan villámlik. Úgyhogy hirtelen elhatározásból a potyautassommal útnak indultunk Havihegyre. Itt lőttem egy nagyon rövid timelapsenek valót, de ekkor takarásban voltak a villámok a felhők mögött.

DSC_4231 DSC_4282

Az eső is odaért. Mivel nem tervezett túra volt, nem is készültünk fel rendesen vízálló ruhával. Úgyhogy amikor már nem csak csöpögött, hanem elkezdett szakadni, inkább bepattantunk a kocsiba. Ekkor még akartam fotózni, gondoltam a Felszabadulás emlékműnél akár a kocsiból is megoldható, vagy max amíg Lali a kocsiban vár, addig én a vízálló kabátban kibírom pár kép erejéig az esőt. Az idő nem így gondolta. A Magaslati úton csorogtunk, az ablaktörlő legnagyobb fokozaton sem bírta rendesen letolni a vizet a szélvédőről. Kb 20-al tudtunk menni, annyira rosszak voltak a látási viszonyok, a hegyoldalról ömlött le a víz, közben borsónyi méretű jégdarabok kezdtek hullani. Mire elértünk a Hunyadi úthoz, addigra már azon gondolkodtam, hogy melyik jobb. Ha beállunk egy fa alá, vagy ha a legóvatosabban megpróbálok hazagurulni. Végül az utóbbi mellett döntöttem, de nagyon para volt. A Hunyadin ömlött le a víz az út teljes szélességében 10-20-30 centis mélységben. Én ilyet Pécsen még nem láttam élőben, de talán még képen sem. Természetesen a víz mindent vitt magával, kavicsokat, köveket, ágakat, szemetet, elszabadult kukát, csatornafedelet. Két nagyon necces hely volt, ahol már komolyabban aggódtam, mert a kocsi alját biztos elérte a víz, de szerintem még magasabban is volt jóval. Nagyon durva volt, mikor az autó mellett láttam, ahogy az utat teljes szélességében borító vízen a hullámok megelőznek. Nem volt még ilyenben részem. Szerencsésen hazaértünk. Gyorsan lőttem pár képet a körülményekről is, bár itt viszonylag szolid volt ekkor, azért látszik, hogy nem a szokványos kis eső volt.

DSC_4349 DSC_4351

Amíg a vihar tombolt, belenéztem a képekbe, nem voltam maradéktalanul elégedett, úgyhogy vártam, hátha lesz értelme elindulni. Így is lett, vagyis én úgy ítéltem meg. A második körben egyedül mentem. A Felszabadulás emlékműre gondoltam, hogy onnan jól nézhet ki, de ahogy néztem a villámokat, út közben inkább a Rezeda dűlő felé vettem az irányt. A Hunyadin mentem fel. Ahogy a nagy özönvíz lefolyt, látszott a pusztítás. A rengeteg letört ág és az útra ráhordott törmelék. Konkrétan volt olyan hely, ahol 15-20 centi vastagon hordta az útra a kisebb nagyobb köveket, kavicsokat és a földet. A Rezedában sikerült pár jobb képet lőni, de kicsit későn értem fel oda. A villámok már kicsit messze voltak. Gondoltam még átnézek a Rengeteg utcába, hátha onnan sikerül párat elkapni, de oda már fölöslegesen mentem. Összességében az időzítésem lehetett volna jobb, de azért így is sikerült pár elfogadható képet készíteni.

DSC_4361 DSC_4362

DSC_4363 DSC_4369

DSC_4377 DSC_4380

DSC_4383 DSC_4384

DSC_4388 DSC_4389

DSC_4390 DSC_4393

DSC_4395

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük