Futóverseny, vihar, villámok, némi ijedtséggel fűszerezve

Még 2015 augusztusában elhívtak a pogányi reptéren tartott futóversenyre, hogy fotózzak. Minden rendben is ment, amíg oda nem ért a vihar…

A versenyzők félmaratont futottak, egészen addig, amíg el nem kezdett villámlani és a közelükben le nem sújtott az ég. Ha jól tudom sérülés is lett belőle, a versenyt pedig megszakították. Úgyhogy elindultam haza, akkor még Komlóra. Út közben láttam, hogy folyamatosan villámlik a Mecsek felé. Jó villámokat lencsevégre kapni nem gyakran van lehetőség. Úgyhogy első körben az üszögi körforgalomnál álltam meg. Lett is pár kép.

Az Alexandra épülete engem zavart, úgyhogy itt nem is időztem sokat. Igazából az lett volna jó, ha felmehetek a tetejére és látszik a város. Sebaj. Mivel másnap nappalos voltam, inkább folytattam az utam hazafelé. Ahogy mentem a Mecseken, Árpádtető előtt még mindig azt láttam, hogy folyamatosan, iszonyatos mennyiségben jönnek a villámok. A történethez hozzá tartozik, hogy nem olyan rég volt meg az új váz, a D750 és úgy voltam, mikor máskor legyek hulla melóban, ha nem egy jó kis villámfotózás után. Úgyhogy lekanyarodtam a Melegmányi útra és célba vettem a Tubes kilátóját. Nagyon jó döntés volt. A parkolótól felsétáltam amilyen gyorsan csak tudtam, a kilátóból pedig azt láttam, hogy Orfű és Komló felé villámlik, még mindig ugyanolyan intenzitással. Nekiálltam hát fényképezni. Ez lett belőle.

Miután kellőképp fáradt voltam és úgy éreztem kimaxoltam a vihar adta lehetőségeket. Elindultam lefelé. Már közel jártam a parkolóhoz, amikor valami nagyon para dolgot láttam meg a sötétben. Ezt:

Sok sok szempárt tök sötétben a gyenge fényű zseblámpámmal megvilágítva. Konkrétan a sz@r is megfagyott bennem, mikor megláttam. Az első gondolatom az volt, hogy elkezdtem a legközelebbi mászható fát keresni, ha támadnak, akkor legalább valami esélyem legyen. Mivel nem mozdultak, azon kezdtem el gondolkodni, hogy mik is lehetnek. Magasságra úgy ítéltem meg, hogy kb felnőtt német juhász kutya méretűek lehetnek. De mondom a Mecseken mégis mi járhat ekkora létszámban? Róka nem, vaddisznó nem. Az őzek nagyobbak és azok már valószínűleg rég elhúzták volna a csíkot. Továbbra is mozdulatlanok voltak, gondoltam ha nyomok nekik telefonról valami durvább metált, az majd megteszi a hatását. Nem, meg sem mozdultak és pontosan a parkolóhoz vezető úton álltak. Telefonos segítséget kértem, Phinkeet hívtam 😀 Legalább 20 percig tanakodtunk, közben mikor már kicsit lenyugodtam, előkerestem a vakut a táskából és lőttem úgy is egy képet.

:D:D:D Juhok, azt hiszem racka juhok. Miattuk paráztam fent a Mecseken legalább fél órát a sötétben a kocsitól kb 70 méterre. Izgalmas és mozgalmas este volt. Azóta sem sikerült villámokat ennyire jól elkapni. A juhokra a megoldás annyi volt, hogy kiabálni kellett és akkor egyből elvonultak, hogy végre hazamehessek és azért valamennyit aludni is tudjak a másnapi munka előtt 😀