Dolomitok – fotós túra 2023 – 1. rész
Októberben útra keltünk a Dolomitokba. Még nem voltam korábban és nagyon kíváncsi voltam rá. A szállás felé tartva több helyen megálltunk, elsősorban borvidékeken. A túrának ez a része számomra inkább kiegészítés volt. A nappali erős fények nem voltak optimálisak, így nem is készítettem sok képet. A Chiesa di San Martino templom szokványostól eltérő formája viszont már messziről magára vonza a tekintetet.
A szállásunk Villandro településen volt foglalva egy ehhez hasonló épületben. Az esti fényekkel kellemes volt a hangulata.
Miután belaktuk a helyet és aludtunk egyet, hajnalban már indultunk is az első célpontunkhoz. Az Alpe Siusi Dél-Tirolban található. Ez Európa legnagyobb magashegyi fennsíkja a maga körülbelül 56 négyzetkilométeres területével, alpesi rétekkel és fenyvesekkel.
Napközben visszamentünk a szállásra, hogy pihenjünk és rákészüljünk az esti fotózásra. Villandro az SS12-es főútról egy nagyon kanyargós, szerpentines úton közelíthető meg. Körülbelül 300-400 méterrel van magasabban mint a főúthoz.
Az erkélyről kiszúrtam egy helyet, ami nagyon megtetszett. Nagyon hangulatosnak tűnt ezzel a panorámával és a hintával.
Ebéd és némi pihenés után mentünk tovább a naplementés helyre, a Seceda-hoz. Fotókat már láttam róla ahogy a köd átbukik a sziklákon, de ahogy az lenni szokott, kell némi szerencse is, hogy igazán látványos képek készülhessenek. Ez nem jött össze, de így is lenyúgöző látvány volt. A terv az volt, hogy felmegyünk felvonóval laplemente előtt, megvárjuk míg besötétedik és szépen lesétálunk. Lefelé azért nem felvonóval jöttünk, mert az utolsó is túl korán hozott volna le. Mondjuk olyan szempontból nem bántam, hogy végig halálfélelmem volt benne. Viszont így is lett a dolognak egy hátulütője. Az út brutálisan meredek és hosszú. Órákig jöttünk lefelé, nagyon megterhelő volt. A két Dávid közül az egyik rengeteget túrázik és neki nem okozott problémát, a másikkal viszont nagyon megszenvedtük ezt a túrát. Főleg a térdünk és a bokánk. A vízhólyagokat megszámolni sem volt érdemes. Első napra ilyen kirándulást rakni nem volt éppen bölcs döntés. A következő napokban igazi küzdelem volt fájó lábbal és a sok fotós cuccal túrázni.
Másnap napkeltére a St. John (Chiesetta di San Giovanni in Ranui) templomhoz mentünk. Fényképeken már ezt is láttam. A lehetőségek limitáltak voltak. A vonatkozó apróbetűs részt nem ismertem. A templom magánterületen helyezkedik el, a környező mező pedig kerítéssel van körülvéve. Van kijelölt fotós hely, azon kívül viszont a terepviszonyok miatt a kerítés magasabban van, mint a mellette lévő út. Ebből kifolyólag viszont lényegében mindenki ugyanazt a képet tudja meglőni. Ezt pedig nem annyira szeretem, a fények sem voltak kiemelkedően szépek, úgyhogy ezt viszonylag hamar elengedtük és mentünk tovább.
A Passo delle Erbe felé vettük az irányt. Itt a fő látványosság a fák talaj fölött kanyargó gyökerei voltak. Érdekességképp jó volt, de nem igazán éreztem rá a témára. Ezért kerestem mást. A Sass de Putia, több mint 2870 méter magas hegycsúcsát találtam.
A nap zárásaként naplementére a Ju de Frara hágóhoz mentünk.
Másnap reggel újból egy fotókról már ismert hely volt a célpontunk, a Lago di Braies. Ez a Dolomitok egyik legszebb tava. Türkizkék vize és a környező hegyek miatt igazi különlegesség. Amiről talán a legtöbben ismerik, az a tó elején bérelhető csónakok. Mivel korán érkeztünk, még szépen egymás után sorakoztak.
A tó körül körbe lehet sétálni. Az út nagyjából 3,5 km. Jobb oldalon a csónakbérlés helyszínétől nem messze található a Chiesetta di Lago di Braies templom.
Bár körbe nem sétáltam végül, így is csodás látványban volt részem.
Miután kis csapatunk minden tagja befejezte a fotózást, elindultunk a délutáni fotózás helyszínére. Mivel még bőven volt időnk, menet közben beiktattunk két megállót. Az első Lago di Landro tónál volt. Itt a víz és benne lévő növények érdekes alakzatokat formáltak.
Következőnek a Lago di Dobbiaconál álltunk meg. Itt is nagyon egzotikus mintázatokat találtunk elsősorban a tó körüli nádas területen.
Bőven naplemente előtt értünk fel a Giau hágóhoz. Az időjárás végre kedvező volt. A felhők olyan alacsonyan voltak, hogy a magasabb hegycsúcsokat eltakarták. A Nuvolau hegyen található a Rifugio Nuvolau menekdékház. 1883-ban építették, ez a legrégebbi menedékház a Dolomitokban.
A Nuvolau hegy mögött egy másik népszerű hely is feltűnt, a Cinque Torri, erről a következő részben írok majd részletesebben.
Idő közben az eső is közeledett, így szivárványt is sikerült fotózni.
Remek zárása volt ez az aznapi túrának. A következő részben még több gyönyörű helyről hozok képeket.