Dolomitok – fotós túra 2024 – 1. rész
A 23-as Dolomitos túra után nem volt kérdés, hogy szeretnénk megismételni. A szlovén túrát követő egy hetes pihenés után vágtunk neki. Szokásos módon éjszaka indultunk el. Arra jutottunk, hogy Szlovénia felé megyünk és ha már arra járunk, akkor napkeltére a Sv. Tomaž templomhoz is felnézünk. Ismét köd borította a tájat, a templom körül és a környező dombokon hömpölygött. Volt mikor beborította a templomot is, volt amikor csak a hátterét tette misztikussá. Amíg a fényképezővel timelapsehez való alapanyagot készítettem, a drónnal ezúttal is körbe tudtam fotózni a helyszínt. A napkelte és a templom szintjén vonuló köddel elképesztően gyönyörű volt.
Igyekeztem a templomon kívül a táj és a köd adta többi témát is megfotózni. Ilyenkor csak úgy repül az idő.
Befejeztük a fotózást, majd folytattuk utunkat a Dolomitokba. Értelemszerűen ez a sűrű köd kevésbé volt szép és hatékony vezetési szempontból. A szállásunk ismét Villandro településen volt, ugyanabban az épületben, mint előző évben. Aznapra már nem terveztünk mást a pihenésen kívül. Én még gyorsan körbenéztem közelben és készítettem pár fotót. Sorrendben: Szent István Templom, Szent Valentin Kápolna, Säben-kolostor. Ez utóbbi a Dél-Tirol egyik leghíresebb kolostora. Gyönyörű környezetben fekszik.
A nagyon korai ébresztő után az Alpe Siusi fennsíkra indultunk napkeltézni. Minimális köd mocorgott a dombok és a házak között. Hangulatosan kezdődött a napunk. Napkelte után mentünk tovább.
A cél a Sella-hágó volt. Viszont út közben kénytelenek voltunk megállni. A Val Gardena völgyében jártunk, Selva di Val Gardena községen haladtunk keresztül, amikor nagyon megtetszettek a hegyek és a sárguló fenyőerdő a hegyoldalon. A Dolomitokban megtalálható az európai vörösfenyő. Ez egyike azon kevés tűlevelűnek, ami lombhullató, így tehát ősszel ennek a tűlevei is besárgulnak és lehullanak a lombos fákhoz hasonlóan. Előző évben picit korán érkeztünk és egy korábbi fázisban tartott a folyamat, kevésbé volt látványos. 24-ben kicsit késve érkeztünk ebből a szempontból. Sok helyen már túl voltunk a legszebb fázison. Ebben a völgyben, illetve a környező hegyoldalakon azonban pont tökétes volt az erdő. A sárguló vörösfenyők és az örökzöld fenyvesek kombinációja gyönyörű volt.
Egy kicsit közelebbről is megnéztem a vörösfenyőt.
Végül több rövidebb megálló és gyors fotózás után megérkeztünk a Sella hágóhoz. Innen remek kilátás nyílik a Sella csoport mészkőszirtjeire, a Sassolungo (Langkofel) csúcsra és a Marmolada gleccseres hegytömbjére. A fények nem voltak éppen optimálisak, a látvány így is megragadó volt. Itthon a Mecsekhez vagyok szokva, ahhoz képest ezek a 2000 méter fölötti hegyek egészen más élményt adnak.
A Pordoi hágó felé indultunk tovább, de párszár méter után tettünk egy újabb gyors kitérőt. Az útról megláttunk egy kis házikót, leraktuk az autót és megvizsgáltuk közelebbről.
Végül odaértünk az aznapi utolsó helyre. A parkolóból felsétáltunk egy kicsit magasabbra. A naplemente, a köd és a felhők kombinációja tökéletes lehetőséget adott a Marmolada, a Sella-csoport és a Sassolungo megfotózásához.
A kék órában is nagyon szép fények voltak.
Miután teljesen besötétedett, még maradtunk csillagos eget fotózni. Én timelapset készítettem, amit majd egy későbbi projektnél tervezek felhasználni. Produktív napot zártunk, új helyeket fedeztünk fel, sok hangolatos fénykép készült. Folytatás a következő részben.