Dolomitok – fotós túra 2024 – 3. rész
Másnap korán reggel a Tre Cime felé vettük az irányt. Ez egy három hegycsúcsból álló csoport:
Cima Grande – A maga 2999 méteres tengeszint feletti magasságával ez a legmagasabb
Cima Ovest – 2973 méter, ez szélesebb
Cima Piccola – 2857 méter, ez a legkisebb
A Tre Cime is rendkívül népszerű helyszín. Az Olasz Dolomitok keleti részén, a Sesto Dolomitok területén helyezkedik el. Itt a képen északról van fotózva napközben.
Amikor odaértünk, még nem voltak sokan, de mi még napkelte előtt érkeztünk. Pár képet készítettem gyorsan a környező hegyekről.
Lassan a nap is feljött.
A távoli hegycsúcsuk között a párán átszűrődő napsugarak jó témát szolgáltattak.
Napkeltét követően a déli oldalon lévő Drei Zinnen parkolóban az autónál ettünk, pihentünk egyet. Összepakoltuk a felszerelést és gyalog folytattuk az utat. Egész napos túrára készültünk. Ennek első fázisaként egy kb 2 km-es sétátval indítottunk a hegyek keleti vége felé. Az elején nagyon könnyű volt a terep, az utolsó nagyjából 600 méternél volt egy meredekebb emelkedő a Forcella Lavaredo hágóra. Rengeteg túrázó volt, pedig szezonon kívül voltunk már.
Ezen a ponton már a földről nézve is kezdett alakulni a látvány.
Tartottunk egy hosszabb pihenőt, ettünk. Én drónoztam egyet. Ismerkedtem a hellyel. Közben kitaláltuk, hogy honnan is akarjuk megfotózni a naplementét, illetve utána hol készüljenek az éjszakai képek. Dávid a Dreizinnenhütte menedékházhoz ment, ami a Tre Cime északi részén van. Zolival mi nem akartunk olyan messzire menni, mert az még legalább másfél kilométerrel arrébb van. Végül a durván 600 méterre a hágóról a menedékház felé vezető út melletti Drei Zinnen Blick kilátóponthoz sétáltunk. Következett egy újabb drónos kör.
Lassan eljött a naplemente ideje, gyönyörű volt.
A drón újból nagyon hasznos volt. A legnagyobb logisztikai problémát az aksik beosztása jelentette. Hiába van öt darab. Ilyen helyeken sokkal többet is el tudnék használni. Nehezen, de azért sikerült megoldani így a környező hegyekről, hegycsúcsokról is tudtam fotókat készíteni.
A naplementéből éjszakába nyúló timelapse elkészítése után visszaindultunk az autóhoz. Út közben még pár helyen megálltunk egy-egy fénykép erejéig, aztán visszatértünk a szállásra. Szokásos módon tisztálkodás, vacsora, aksik töltése. Az egésznapos kirándulásra való tekintettel a következő napot kevésbé megterherlőre terveztük. Korai ébresztőt sem állítottunk.
Itt kénytelen vagyok kitérni a szállásra. Alapvetően eddig Szlovéniában és a Dolomitokban is csak jó tapasztalataim voltak. Sikerült kultúrált, megfelelő helyeket foglalni. Ezúttal azonban csúnyán belenyúltunk. A Villaggio Turistico Plonerben (46.620443203400654, 12.217700268351972) voltunk. A kirándulás szempontjából jó választásnak tűnt, mert közel vannak a fotós helyszínek. Összesen ennyi pozitívumot tudok róla elmondani. A negatívumok már a bejelentkezéskor kezdődtek, amikor kiderült, hogy az ágyneműt és a törölközőt külön kell bérelni. Ilyennel még nem találkoztam és inkább lehúzásnak tűnt. A szoba állapota rossz volt, a wifit alig lehetett működésre bírni és lassú volt. A felszereltség is siralmas: vízköves vízforralók és használhatatlan, mocskos edények. A kilépéskor megpróbálták újra kifizettetni velünk a már egyszer rendezett ágyneműdíjat, mert nem vezették fel a rendszerükbe. Soha többet nem megyek ide, nevetséges és vállalhatatlan hely.
De térjünk inkább vissza fotózáshoz. Tehát az előző napi fáradalmakból délelőtt regenerálódtunk. Annyit csináltam én pluszba, hogy a szállástól nem messze a drónnal körbenéztem. A közelben lévő Landro tónál találtam végül témát, illetve a környező hegyoldalakon vöröslő fenyves is jól nézett ki ahogy a nap sütötte.
Az eredeti naplementés terveinket keresztülhúzta, hogy a helyszínnek nem néztünk utána alaposabban. Messzebb és sokkal durvább emelkedőkön kellett volna felmászni, mint amihez erőnk volt. Illetve egy akkora sétához jóval hamarabb kellett volna elindulni. Visszamentünk az autóhoz és újraterveztünk. A Giau hágó volt viszonylag közel, így odamentünk alternatív megoldásként. A késői érkezés miatt már inkább csak a kékórában volt lehetőségünk egy kört fotózni.
A kirándulás utolsó napjára a Cinque Torrihoz mentünk. Időben érkeztünk, így még napkelte előtt sikerült felsétálni a megfelelő helyre. Bár én alapból is elsősorban drónozni terveztem, amihez nem kellett feltétlenül olyan magasra menni. A napkelte előtti utolsó pillanatokról pár fénykép.
Ahogy a nap felkelt, aranyszínűre festette tájat. A becsillanásos Cinque Torri az egyik kedvenc fotóm a túráról.
Mikor teljesen kivilágosodott, még a közeli sziklákat megnéztem közelebbről.
A délutáni program a Piramidi di Terra a Perca (46.80488426223125, 12.019475719202651) meglátogatása volt. A parkolótól nagyjából 1 kilométernyi sétára van ez a különleges hely, ahol magas vékony földpiramisok/oszlopok tetején kisebb-nagyobb sziklák vannak. Az erózió alakította ki a helyet. Még csak hasonlót sem láttam eddig élőben. Mondjuk értelmes képet nem volt könnyű készíteni. Amikor odaértünk, a nap még megvilágította az amúgy is világos földet. Készült pár kép így is, de megvártuk amíg a nap már nem süt oda. Szépen ki van építve a közeli kilátórész. Azonban itt is a drónt kellett bevetni, hogy a szokványostól eltérő fotók készülhessenek. Kicsit ijesztó volt. Alapból a fák közül kellett kirepülni és a közeli képeknél nagyon óvatosan kellett manőverezni.
A hegyről lefelé jövet a vacsorán gondolkodtunk. Szerencsénkre a hegy lábánál pont volt egy étterem. Vacsi után visszatértünk a szállásra. Reggel mikor felkeltünk mindent köd borított a környéken. Én már készen voltam a pakolással, úgyhogy kimentem a parkolóba és amíg a többiekre vártam, még megnéztem mi a helyzet a köd fölött. Megérkeztek a többiek is, bepakoltunk és indultunk haza.
Összességében elégedett vagyok. A korábban megismert helyeken is sikerült látványos fényképeket készteni. Újakat is felfedeztünk. Jó döntés volt másodjára is ellátogatni a Dolomitokba.