Az egész úgy kezdődött, hogy láttam egy FPV drónos videóját Madeiráról. Nagyon tetszett, maga a hely is, meg a felvételek is. Aztán egy beszélgetés során belinkeltem Dávidnak, aki bemondta, hogy ő akar itt fotózni. Eltelt 1-2 év (talán) és Dávid valóban elment Madeirára fotózni, majd némi egyeztetés után nekiállt leszervezni egy pár fős fotós túrát. November végén útra keltünk, Dáviddal, Balázssal, Ildikóval és Lacival. Két kocsival mentünk fel Pestre, otthagytuk az autókat a fizetett parkolóban. Onnan kisbusszal átvittek minket a reptérre. Átestünk a szokásos ellenőrzéseken. Engem nyilván kiszedtek a sorból felszállás előtt, mert nagy volt a fotóstáskám. Egy utólagos priority vásárlással lett rendezve a helyzet és mondták, hogy jobban járok, ha a visszafelé útra is mihamarabb elintézem.

A felszállás és maga az út teljesen zökkenőmentesen telt. Madeiráról tudni kell, hogy a leszállás nagyon technikás. Oda gyakorlottabb pilóták mehetnek csak. Legjobb tudomásom szerint külön képzésen kell részvennie annak, aki oda akar repülőt vezetni, mert olyan rövid a kifutó és technikás a dolog, hogy csak a külön képzéssel biztonságos. A leszállás is teljesen simán ment. A reptér melletti parkolóban várt ránk a két foglalt autó, két Seat Arona. Ildikó és Laci külön szállást foglaltak, úgyhogy itt elváltak útjaink. Hármas csapatunkkal egy nagyobb bolt (Continente, https://maps.app.goo.gl/uVcN3WvaizUpGdJk6) felé vettük az irányt, hogy bevásároljunk. Ez a bolt egy plázában van, helyi supermarket. Könnyen találtunk parkolót, a bolt és a választék nagy. Az árak rendben voltak. A fővárosban Funchalban volt a szállásunk, boltolás után mentünk is tovább.

A GPS-el időnként megküzdöttünk, mert a hely végessége miatt sok helyen szűk utcák vannak és könnyű benézni itt-ott egy kanyart. Egészséges mennyiségű rétetőte után odataláltunk a szálláshoz. Átlagos társasház. Egy elég meredek és kanyargós kisutcán lehetett lejutni az épülethez. A tulaj hozta a kulcsot, nagyon gyorsan átadta, elmondott alapdolgokat, aztán ment is dolgára. Mi körbenéztünk, nyugtáztuk, hogy a hely rendben. A terv szerint amúgy is legalapabb dolgokra fogjuk használni, enni, eszközöket tölteni, tisztálkodni és aludni. A vendéglátónk korrekt volt és hagyott ott nekünk a konyhaasztalon ellátmányt. Vegyesen pékárut, üdítőt, kekszet, ásványvizet, talán szalámit is. Nem pontosan emlékszem rá, de mindenesetre tudtuk hasznosítani. Mindenki elcuccolt a külön szobájában. Fárasztó nap volt, úgyhogy hamar elraktuk magunkat holnapra.

Másnap reggel napkelte előtt ébresztő. Összepakoltunk és elindultunk. Első állomásunknál találkoztunk a többiekkel, a Ribeira da Janela-nál. Ez a sziget északnyugati végénél helyezkedik el. Ez egy patak torkolatánál, a sziget közvetlen közelében lévő vízből kiálló sziklák együttese. Illetve erről nevezték el a közeli falut is. Az első képen balról jobbra az alsó felén úgy, hogy a csúcsossal kezdődik: Ilheuzinho, Ilheus da Rib és a leglaposabb a Ribeira da Janela. Fölöttük a háttérben Porto Moniz és az előtte lévő Ilhéu Mole nevű szigeten egy Farol do Ilhéu Mole nevű világítótorony.