Spanyolország - fotós túra 2026 - 1. rész
Eljött a következő túra ideje. Ezúttal Spanyolország volt a célpont. Felgurultunk Pestre, átestünk a szokásos reptéri körökön, majd elindultunk Bilbao felé. Sima út volt. A reptéren felvettük a bérelt kocsit. Nem sokkal naplemente előtt jártunk. Meg akartuk fotózni a Guggenheim múzeumot és a környékét. Egy aprócska problémánk akadt, a közelében nem volt parkoló. A naplemente közelsége miatt pedig nem volt idő távolabb lerakni a kocsit és odasétálni. Egy ponton elengedtük a dolgot és inkább vacsorához akartunk egy gyors boltkört intézni. A google által adott információk erős hitelességi deficitet mutattak. A lidl meg a másik bolt amit néztünk, minden zárva volt, amire a google azt mondta, hogy nyitva van. Végül az első random nyitva lévő bolttól nem messze sikerült leparkolni és a vásárlást elintézni. Ezután elfoglaltuk az első szállást. A hely teljesen rendben volt.
Másnap reggel első célpontunk felé vettük az irányt. Ez pedig Playa de Barrika. Az óceánpart hol egyesen, hol kanyarogva elterülő szikláit akartuk fotózni ahogy az apály miatt egyre jobban láthatóvá válnak.
A hely a lehetőségek tárháza, fotósok játszótere. Ahogy telt az idő, egyre több szörfös is érkezett.
A sziklák rétegei már itt is témát adtak.
Miután mindenki végzett a parton, a felhős idő miatt arra jutottunk, hogy rápróbálunk a Guggenheim múzeumra. Közben megnéztük, hogy a parkolóhely körüli színes felfestések pontosan mit is jelölnek. Bár már elfelejtettem, maga a koncepció nagyon szimpatikus volt. Sikerült találni a parkolót ami nem volt túl messze. Odasétáltunk és mindenki ment amerre vitte a fotósösztön. Mivel Bilbao elsősorban iparváros volt, a múzem megnyitása új megvilágításba helyezte azt turisztikai szempontból. Önmagában a Frank Gehry által tervezett épület formája sem megszokott. Szandrától kaptam kölcsön egy ND4000-es szűrőt, amivel napközben is el lehet érni, hogy lehessen nagyon hosszú záridővel fotózni. Ez a kép két és fél perces záridővel készült. Balra a Guggenheim múzeum, jobb oldalon a háttérben pedig a César Pelli által tervezett Torre Iberdrola épülete látható. Ez utóbbi a város legmagasabb felhőkarcolója a maga 41 emeletes, kb 165 méteres magasságával.
Közelebbről is szemügyre akartam venni a dolgokat. A Maman névre keresztelt hatalmas bronzpóknál kezdtem. Ez kb 9 méter magas. Érthető módon sokan mászkáltak itt, úgyhogy a szűrő használatával próbáltam „eltüntetni” a népeket. A hosszú záridő miatt csak a végig mozdulatlanul álló emberek és objektumok lettek élesek a képeken. Az elmosódott emberek a hosszú záridő miatt lettek ilyenek.
A múzueum másik szögből.
A felhőkarcoló szintén hosszú záridővel.
A múzeum, ami a Nervión folyó partján fekszik.
A múzeum körüli fotózást az időjárás önhatalmúlag félbeszakította. Amikor a hídról fotóztam, akkor láttam, hogy a hegy mögül közeledik a vihar. Dáviddal egyeztettem telefonon, a többiek elindultak vissza a kocsihoz a közelgő eső miatt. Nekem még muszáj volt megfotózni a múzeum mellett álló Puppy névre keresztelt, kb 12 méter magas, virágokkal borított kutyaszobrot. Ahogy ez megtörtént, elkezdett esni az eső. Elpakoltam és elindultam vissza a kocsihoz, de nagyon gyorsan a csöpögésből erős zápor lett. Kénytelen voltam behúzódni egy épület félteteje alá. Telefonon segítséget kértem, hogyha lehet, akkor inkább guruljanak el értem, hogy ne ázzak el teljesen. Így is lett. Ebből a leckéből megvolt a tanulság, hogy itt nem nagyon érdemes vízálló ruha nélkül elindulni. Gyakorlatilag amíg kint voltunk, ha jól emlékszem minden nap esett az eső.
Bár a vihar hamar elvonult, folytattuk utunkat és a Bilbaotól északkeletre lévő San Juan de Gaztelugatxe szigetéhez mentünk. Itt volt egy fura közjáték a helyiekkel. A gyalogúton ami lefelé visz, egy hölgy azt magyarázta elvileg, hogy előre kell ide helyet foglalni és hogy most nem tudunk lemenni. Arrébb mentünk, hogy kitaláljuk mi legyen, majd odajött egy fószer, hogy neki van plusz jegye. Elég fura volt, úgyhogy otthagytuk. Majd utánunkjött az első hölgy, hogy mégis lemehetünk. Nem igazán tudtam hová tenni a dolgot, de mindegy is. Természetesen egy meredek úton lehetett lejutni a szigetre vezető hídhoz. Túl azon, hogy a sziget tetején lévő kápolna egy zarándokhely, a trónok harcához is forgattak itt.
A híd elejéig a területet felügyelők le tudnak jönni autóval. A híd elején van egy pár méter széles betonozott rész, ahonnan mindkét oldalra el lehet látni. Illetve fotózás szempontjából kb itt vannak a legjobb szögek. Alapból is voltak itt és várható volt, hogy naplementére jönnek még, ezért befoglaltuk az állványokkal a helyeket, ahonnan fotózni akartuk a közelgő naplementét. A kápolnához nem is mentünk fel, téma volt így is elég. A sziget jobb oldala, ahol volt egy másik sziget és az öböl.
A sziget bal oldala és sok kisebb-nagyobb vízből kiálló szikla.
Alapvetően egy lépcsősoron a partra is le lehetne menni, viszont ez le volt zárva. Jobb híján így fentről próbáltam a teleobival keresni az érdekesebb rétegződéseket és egyéb mintákat.
A naplemente ideje is eljött, szerencsénkre a felhők alatt láthatóvá vált a nap is. Nyilván itt várakozás közben is megkaptuk az égi áldást, de ekkor már mindenkinél ott volt a vízálló ruha, így nem okozott gondot. Miután végeztünk, jött a feketeleves. Vissza kellett sétálni a parkolóba. Jó meredek volt, de megérte a látványt.
Alvás után ugyanarra a partszakaszra mentünk vissza, mint ahol előző nap kezdtünk. Miután lett egy kis helyismeretünk, újabb adag fotó készült.
A hajnali fotózás után összepakoltunk a szálláson és az összesen 4 szállás közül indultunk tovább a másodikhoz. Menet közben volt kép opció, ami megfotózásra érdemesnek tűnt. Mivel nagyon ment az idő és naplementére be volt tervezve egy nagyon ígéretes hely, ezért a kettőből csak az egyiket néztük meg végül.
A következő részben hozom a túra folytatásáról az anyagot.