Spanyolország - fotós túra 2026 - 4. rész

Másnap útra keltünk. Összesen 4 szállásunk volt, elindultuk a harmadik felé. A leghosszabb út kezdődött, kb 6 óra volt, mire odaértünk. Elfoglaltuk a szállást. Utána meg mentünk is a Las Bardenas Reales-hez. Ez a hely egy félsivatagos erőziós vidéken fekszik. Többmillió évvel ezelőtt folyók és tavak voltak itt. Azóta víz által akkor lerakott agyag, mészkő és homokkő rétegeit a víz és a szél pusztítja. A környék legismertebb pontja a Castildetierra, ez egy kb 20 méter magas szikla, aminek a tetején lévő mészkő „sapka” védi az alatta lévő puhább agyagréteget. A környéken egyébként van egy katonai gyakorló és lőtér. Emiatt itt sajnos drónozni sem lehetett. Mondjuk két embert láttam így is, akik nem zavartatták magukat, pedig többször is láttunk vadászrepülőket a fejünk felett.

Másnap újból meglátogattuk a helyet és bejjebb is merészkedtünk a területre. Elég sok helyen tiltó tábla volt, ami nem segítette a dolgunkat. De azért így is sikerült érdekes helyeket találni.

Volt egy hely, ahová fel akartunk menni. Az El Rallón, ez a környék leglátványosabb fennsíkja. A mély árkokat az időszakos vízmosások vájták ki. Itt nem pont a terv szerint alakultak a dolgok. Ugyanis a túraútvonalon vezető beton lépcsősorokat kicsit átrendezte a természet. 0-90 fokig mindenféle szögben álltak a megmaradt betondarabok. Így a 4 fős csapatunk két tagja inkább nem is erőltette a dolgot. Dáviddal felmentünk. Fogalmazzunk úgy, hogy a tériszonyom nem volt boldog az ötlettől. További nehezítésként nagyon erős szél is fújt. Lassan óvatosan azért sikerült a művelet és egy kilátópontból sikerült kicsit fotózni a környéket.

Miután végeztünk, leküzdöttük magunkat az akadálypályán, még megfotóztuk az épületet, ami elvileg pásztoroknak ad átmeneti szállást/menedéket. Majd elindultunk vissza a kocsihoz.

Kifelé menet még egy helyen megálltunk. Itt is az erózió dolgozik, csak más fázisában tart a dolog.

Naplementére visszatértünk az első nagy sziklához.

Majd a kékórát az előző helyen töltöttük el. Itt ezek a csíkos réteges részek nagyon jól néztek ki.

A félsivatagos részen végeztünk. Aludtunk egyet. Rendet raktunk a szálláson. Intéztünk egy bevásárlást és indultunk vissza Bilbaóba. Útközben a Gorbeia Természeti Park-ban még megálltunk. Egészen pontosan a Hayedo de Otzarreta-t kerestük. Az erdőt alkotó bükkfák egyediek. Azért ilyenek, mert régen a fákat egy konkrét magasságban levágták azért, hogy faszenet készítsenek belőlük. Miután ezt a tevénykenységet befejezték, az ágakat hagyták szabadon nőni. Lassan gurultunk tovább. Visszatértünk Bilbaóba és elfoglaltuk az utolsó szállást. Itt kellett kicsit küzdeni, egy automatából kellett mindenféle adatok megadása után előcsalni a kulcsot.

Elfoglaltuk a szállást és egy utolsó kisebb fotózásra indultunk. Vissza az első partszakaszra, ahol kezdtünk.

Szomorú látvány fogadott minket, ugyanis egy adag szemét elszabadult valahonnan és a víz a partra sodora. Vödrök, hordók, halászhálók, kötelek, világító (villogó) bólya és egészen apró műanyagdarabok. Kihívás volt úgy fotózni, hogy ezek ne látszódjanak a képen. A naplementét megérte megvárni, szép volt.

Utolsó éjszakánkra készültünk. Itt kellett egy kompromosszumot kötni. Olcsóbb szállás és mind a négyen egy helységben alszunk, vagy jóval drágább szállás. Előbbit választottuk. A legkevésbé pihentető alvás itt történt. Nagyon meleg volt a szálláson, kinyitottunk több ablakot, viszont szúnyogháló nem volt, így viszonylag hamar a szúnyogok éjszakai lakomázásának áldozataivá váltunk. Zoli horkolása további kihívások elé állította az alvókánkat.

Elég kevés alvással, de túlestünk az éjszakán. Mivel a gép reggel indult vissza Pestre, egy nagyon korai ébresztő után elgurultunk a reptérre. Itt küzdöttünk egy kört, mert a bérelt autót a negyedikről hoztuk le és oda is kellett visszavinni. Csak a nyilak elhelyezése elég félrevezető volt. Kb fél óra elment vele, mire feljutottunk. Innentől viszont sima utunk volt. Átestünk a reptéri ellenőrzésen, gond nélkül eltelt a repülőút. Leszállás után a biztonság kedvéért pont minket szedtek ki szúróprószerűen. Újabb kör átvilágítás, táskanyitás, kérdésekre válaszolás. Könnyes búcsút vettünk tőlük, megjött a kisbusz. Azzal visszamentünk a parkolóba. Itt volt egy kis frissítő felhőszakadás. Bepakoltunk és már csak haza kellett vezetnem Pécsre.

Összességében jól sikerült túra volt szerintem. Nem voltam még előtte Spanyolországban. Leszámítva a google hamis információt, igazán komoly nehézség nélkül ért véget a móka. Bilbaó is szép volt és szerintem lett is volna még mit fotózni. Az óceánpartokon a mindenféle sziklák, illetve a rétegek is látványos témákat szolgáltattak. A félsivatagos rész is jó volt. Ott sem sikerült mindenhová eljutni, de majd legközelebb. Köszönöm a csapatnak! Szandrának és Dávidnak külön a szervezésért, Zolinak a sofőrködésért. Egy élmény volt!