Immár a teljes csapattal elindultunk ebédelni. Egy hangulatos kiülős helyen ettünk egy finomat. Aztán Dávid mondta, hogy van egy palacsintázó, amit nem tudott kipróbálni korábbi kirándulása alkalmával. Engem a palacsinta szó elhangzása után nem kellett győzködni. Kis keresgélés után megtaláltuk a helyet, a neve Loft Brunch e Cocktails, (https://maps.app.goo.gl/4vsQEvoNjreyNy7f9). Nem tudtam itt mekkora palacsintára kell számítani, úgyhogy a biztonság kedvéért kettőre mentem rá. Mindkettő finom volt, de az Etna nevű ízlett jobban. Az adag pedig… Ebéd után egyet bőven elég lett volna rendelni. Nehezen, de azért mindkettőt legyűrtem. Nagy adag volt és finom. Utána visszamentünk a partra. A többiek behúzódtak az árnyékba, én inkább kimentem a kikötőbe és egy utolsó napozás keretében készültem az otthoni téli időre. Végül elindultunk a reptérre, átestünk az ellenőrzéseken. Hazafelé is sima volt a repülőút. Ha jól emlékszem, akkor éjfél után valamivel szálltunk le. Kisbusszal elvittek a kocsikhoz. Hazagurultunk és elraktam magam aludni.

Pár gondolat az egész túrával kapcsolatban. Első alkalommal voltam itt, de valószínűleg nem utoljára. A hely véges, emiatt sok helyen szűk utcák vannak. A magas hegyek miatt helyenként brutál emelkedők. A program jellege miatt a helyiekkel nem volt túl sok interakció. Lényegében a helyi supermarketben voltunk párszor, meg néhány ebédet/vacsorát fogyasztottunk el különféle vendéglátó helyeken. Porto Monizban a Vila 77 North-ot tudnám kiemelni. Egyik nap az ebédet ott fogyasztottuk el. Nagyon finom volt a hamburgerük. Az angol a legtöbb helyen simán működött. Ahol nem, ott is megoldottuk a dolgot.

Közlekedés szempontjából a szigeten épített gyorsforgalmi út a kétszer két sávjával nagyon praktikus. 90-es táblánál ha jól emlékszem nem láttam magasabb értéket. Ezt a 90-et viszont fogalmazzunk úgy, hogy nagyon rugalmasan kezelik. A vezetést úgy osztottuk el, hogy én vezettem egy napot, utána Balázs egyet. A végére az autót is megszoktuk. Én alapból szeretek dinamikusan közlekedni, de volt ahol úgy mentek el mellettünk, mintha a 90-es tábla maximum ajánlás lenne. Mondjuk ez valszeg nem Madeira specifikus dolog. A ráhajtó szokatlanok voltak, mert hogy nem nagyon vannak. Amire én emlékszem, ott mindenhol egyszercsak rákanyarodott az út a gyorsforgalmira és kész. Nincs gyorsítósáv. Szerencsére figyelnek, hogy ezeken a helyeken ne száguldozzanak, korrekt módon ki is engednek.

Az látszik, hogy turista orientáltan működnek ott a dolgok. A nevezetesebb helyeken szépen ki vannak építve a túraútvonalak, parkolók stb. Az utak nagy többsége tükörsima.

Ismerkedős túrának jó volt, de bőven maradt potenciál a helyben. A Ruivo-ról ugye körbe sem tudtunk nézni a köd miatt. A városnézés sem volt komolyabb. Nekem az utolsó napon, ahogy a fővárosban mászkáltunk, akkor jött az igény, hogy nagyon szívesen fotóznék ott is. Olyan mennyiségű fényfüzért láttunk kikapcsolt állapotban, ami éjszaka biztosan parádés látvány lehet. Legközelebb mindenképp szeretnék majd esti városfotózást is.

Év vége előtt ez a novemberi kaland a jóidőben, ebben a csodás környezetben igazi felüdülés volt. Dávidnak köszönöm a szervezést, a többieknek köszönöm a jó társaságot és a közreműködést! Egy élmény volt!