Szlovénia – fotós túra 2024 - 3. rész
Másnap hajnalban a nagyon korai indulást követően átléptük az olasz határt. Az eredeti tervünk az volt, hogy a Mangart hágón kezdünk napkeltével. Elkövettünk egy apró hibát. A hegy lábánál derült ki, hogy a felfelé vezető utat már ősszel lezárják. Ezt az információt nem sikerült tervezéskor megtalálni, így a hegy lábánál lévő fizetőkapunál szembesültünk vele. Gyors újratervezés után a közeli Lago del Predil felé vettük az irányt. Ez a tó Tarvisio városától délkeletre található a Júlia Alpokban. Tarvisio városa egyébként Olaszország, Ausztria, és Szlovénia találkozásánál helyezkedik el.
A Predil tó fölött és a környező hegyek körül köd gomolygott. Ez, az őszi erdővel ismét kiváló fotótémákat adott.
A tó keleti oldalán van egy kisebb, név nélküli vízesés.
A nyugadi oldalon, az autóút túloldalán pedig a Fiorino vízesés van.
Ahogy telt az idő, a köd helyenként ritkulni kezdett, így sikerült utat találni és fölötte is tudtam fényképezni.
Mivel erre a napra távolabbi célpontok voltak betervezve, folytattuk utunkat, hogy mindenhol legyen elég időnk. Az SS 203-as úton tartottunk a következő tervezett helyszínre. Muszáj volt megállni és pár fotót készíteni. A Briceljk és a Rombon hegyek között, a Koritnica-völgy fölött vonuló felhők és köd nagyon hangulatos látványt nyújtott.
Egy gyors timelapsehez valót is sikerült készíteni, ebből van pár kép mutatóba.
A 203-as út mellett folyik a kristálytiszta vizű Koritnica patak. Ebben a gyönyörű környezetben fotóztunk és ettünk egyet.
Nem sokkal később egy újabb gyors kitérőt tettünk, hogy megnézzük a Boka vízesést.
Délutánra a fő program a Triglav Nemzeti Parkban található Kozjak vízeséshez való túrázás volt. Leraktuk az autót a parkolóban. Onnan kb másfél kilométernyire van a vízesés. Séta közben elhaladtunk az Isonzó folyó mellett. Ennek a vize is élénk türkizkék.
A terep egyszerű, minimális szintkülönbségekkel. A vízesés a Kozjak patak szurdokában található egy szűk, sziklafalakkal körülvett helyen. A kirándulókat egy korlátos, fapallókkal kiépített út vezeti a vízeséshez.
A víz itt is kristálytiszta. A környezet gyönyörű. A srácok itt éreztek rá igazán a fotózásra. Órákig keresték a témákat, a legjobb szögeket. Én elfáradtam a nap végére, a patakról még készítettem pár képet, aztán már csak élveztem a hely szépségét.
Miután mindannyian megfotóztunk mindent amit akartunk, lassan elindultunk vissza a szállásra. A túra utolsó napjáról a következő részben hozok még pár fotót.